Főmenü





 

Érdekes írások

 


 

Jopofa flash alkalmazások:

 

 


 

Oldalunk QR kódja:

 


 

 

Ajánlott könyveink







IP
site statistics website monitoring service
Google PageRank



 

Hogyan egyeztethető össze a vallás és a modern technika? 

Meg tudjuk-e fogalmazni Isten mibenlétét a mai természettudományos ismereteink mellett? 

Hogyan kellene élnünk, hogy a föld az legyen, aminek álmodjuk? 


Hogy miként működik a világ, azt nem tudhatjuk. Azok sem, akik azt hiszik, hogy tudják. Sőt, talán ők a legkevésbé. Sajnos a tudás megszerzésének legnagyobb kerékkötői pont maguk azok az tudósok, egyetemi tanárok, akik a saját presztízsük védelme érdekében tűzzel-vassal irtják az előremutató gondolatokat, csakhogy ne essen csorba a tekintélyükön, az általuk képviselt dogmák megdőlése által.

Pedig azt el kell fogadnunk, hogy nem tudunk mindent és amit nem ismerünk, nem tapasztalunk meg nap mint nap, az még létezhet, csak nincsenek még meg az eszközeink az érzékelésére, mérésére.

S mivel csak részei vagyunk egy ismeretlen nagyságú, valószínűleg sokkal több dimenziót tartalmazó világnak, amíg élünk, nem tudhatjuk meg, hogy mi a teljes igazság. És talán jobb is így. Mert így talán megmarad a kedvünk ahhoz, hogy éljünk.

 

 Hatmilliárd ember él a földön úgy, hogy nagy részük egymásnak látszólag szöges ellentmondásban álló vallásokban hisz. Hamar felmerül a kérdés, hogy lehet-e, és ha igen úgy miként lehet mindegyiknek igaza. Úgy, hogy sajnos az egyházak, csupán visszaélnek a vallással és saját gazdagodásukra, saját érdekeik megvalósítására manipulálják hívőiket.
Mára az egyházak szűklátókörűsége és kapzsisága már bizonyítást nyert, ennek ellenére az embereknek mégis kényelmesebb minden úgy, ahogy van. A Vatikánban felhalmozott kincsek és az egyház tanításai közti szöges ellentmondás, a vallási eredetűnek beállított, de azóta megmagyarázott természeti jelenségek, a vallás és a természet ellentéte mindig is azt sugallta, hogy itt valami nincs rendben. A jelen világban a vallási ellentétek óriási problémák forrása, az arab terrorista fenyegetések, a zsidó és iszlám szélsőséges katonai akciók mind-mind reális veszélyt jelentenek az emberiség egészére.
A gond pedig nem magában a vallásban, hanem az azt felhasználó emberekben van, akik a valláshoz kapcsolódó szokások elterjesztéséért akár háborúkat is képesek indítani.
A vallás alapjainak tekintetében mindenkinek igaza van valamelyest a maga módján, az emberek többsége ennek ellenére mégsem tudja elfogadni azt, hogy a másiknak lehet más véleménye. Az igazságot középúton ez ügyben nem lehet megtalálni, mert akkor mindenkinek engednie kellene. De az igazság nem is félúton van, hanem mindezek felett, egy úgymond más dimenzióban.
Ha belegondolunk abba, hogy a jelenlegi világvallások többsége Istent úgy kezelik, hogy az egy természetfeletti valami, akinek a követe, fia, megtestesülése, stb. jött le hozzánk a földre, akkor máris sok hasonlóságot tudunk felfedezni a világvallások közt. Jézus, Mohamed, Buddha csak Isten követei voltak, akik az adott földrajzi régióban tettek valami természetfelettit. A vallások ezen Isteni leszármazottak történetei köré építkeztek, megteremtve a maguk bibliáit, szokásrendszerüket. Ezeket ma már nagyrészt be sem tartjuk, illetve számos dolgot a technikai és természettudományos ismereteink alapján megmagyarázhatónak tekintünk. Viszont ami közös minden vallásban, az az Isteni erő, aminek következménye a föld és a természet létezése. Ha úgy tekintünk a vallásokra, mint egy közös hit regionális mondavilágára, akkor máris egy lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz. Attól, hogy valaki nem Jézusban hisz, hanem Buddhában, vagy Allahban, attól az még ugyanaz, hiszen nem teremthette a földet más-más helyeken más-más Isten. És akkor még nem is beszéltünk az ateistákról, akik szerint nincs is Isten. De vajon akkor miért létezhet a világegyetem és miért éppen olyan, amilyen . Ahhoz, hogy mindezt elfogadhassuk Isten fogalmát egy szinttel magasabbra kell emelni, mint amit az egyházak többsége hirdet. Mint ahogy Buddha, Mohamed, vagy Jézus sem maga az Isten, hanem csupán egy történelmi személy, akik állítólag természetfeletti erővel rendelkeznek, úgy mára az is elfogadott tény, hogy a világot sem Isten teremtette. A föld létrejöttére egyértelmű fizikai magyarázat van ugyanúgy, mint ahogy meg tudjuk magyarázni a villámokat, vagy sok egyéb más olyan jelenséget, amit párezer évvel ezelőtt még természetfelettinek gondoltunk. Isten tehát nem foglalkozott olyan piti dolgokkal, hogy megteremtse a földet, meg a többi elképzelhetetlenül sok égitestet. Ennél sokkal nagyobb dolgot vitt véghez. Megalkotta azokat a fizikai törvényszerűségeket, amely lehetőséget biztosított arra, hogy így létrejöhessen a világegyetem és mi halandók azt olyannak érezhessük amilyen. Tehát Isteni eredetű az, hogy a pi az 3,14, az univerzumot leíró fizikai képletek azok amik, és hogy egyáltalán olyanok a világ törvényszerűségei, hogy létezhet a világ. S hogy kinek mit jelent Isten, az legyen mindenkire saját magára bízva. Képzelhetjük egy az ötödik vagy tizedig dimenzióban ücsörgő öregúrra, aki megtette azt, amit mi itt nem tudnánk megtenni, mert isteni erő kell hozzá, és túlmutat a mi fizikánk lehetőségein. Lehet egy fénylény, aki segíti a lelkünket hogy megtapasztaljunk dolgokat és érzéseket az ebben a világban töltött éveink alatt. Lényegében mindegy, hogy ki milyen szerepkört emel ki, sőt az is mindegy, hogy elfogadjuk-e egyáltalán a létezését. Az azonban biztos, hogy a világ több annál, mintsem amit érzékelünk belőle a három tér és egy idődimenzió által. Tehát ami ezen túl van, az már Isteninek tekinthető, hiszen megmagyarázhatatlan. (Rosszabb esetben bolondnak kiáltják ki azt, aki megmagyarázza.)

Az anyag lényegében csak azért létezik, mert érezzük az időt. A világegyetemből mi emberek a saját érzékszerveinkkel és technikai berendezéseinkkel csupán három tér és egy idődimenziót tudunk érzékelni, mert a mi világunkban ezek a dimenziók képesek anyagot alkotni, a tudatunk azonban képes több dimenzióban is létezni, de az életünk idejére be van zárva ebbe a négydimenziós katitkába. Ha megállna az idő megszűnne az anyag is. Ez egyszerű fizika, hiszen gondoljunk csak arra, hogy az atomok méretét is az elektronok gyors mozgása miatti burok miatt érezzük akkorának amekkora. De valójában az anyagot alkotó legelemibb részek sem mások, mint picinyke időhurkok. A fizika számos magyarázatot adott már ezen kérdésekre, de egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy sok olyan dolog van, amit még mindig nem ismerünk. A többi dimenzió, ami nem alkothat anyagot és időt, az emberi tudat és lélek érzése még mindig megmagyarázhatatlan a konzervatív fizikával is. Valószínű, hogy vannak más dimenziócsoportosítások, ahol viszont szintén kialakulhat valamiféle anyag, és az is lehet, hogy a mi három plusz egy dimenziónk csak egy az ötödik dimenzió mentén párhuzamosan felsorakozott világegyetemek közül. Hogy mi az igazság, nem tudhatjuk meg addig, amíg ebben a világban élünk. Vannak persze irányzatok, mint például a húrelmélet, amely már elfogadja a további dimenziókat és próbálja egy közös képletbe sűríteni a világegyetem minden szabályszerűségét, de ezek soha nem lesznek bizonyíthatók, mert túlmutatnak a képességeink határán.

Erre szolgál persze a vallás, hogy ezeket megmagyarázzuk, illetve ilyenkor jön be Isten fogalma. De ha ledegradáljuk arra Istent, hogy adott törvények alapján létrehozta volna a világegyetemet, akkor nagy hibát követünk el, hiszen rögtön felmerül a kérdés, hogy tud-e Isten akkora követ teremteni, amit maga sem tud megmozdítani. Ez tehát az oka annak, hogy az Isteni szintet eggyel feljebb kell emelni és azt mondani, hogy a világot nem Isten teremtette, mert Isten azokat a nagyszerű törvényszerűségeket alkotta meg, amely lehetőséget biztosított arra, hogy ezen törvények mentén létrejöhessen és kialakulhasson egy ilyen világ. Fizikailag bizonyított, hogy más törvényszerűségek esetén egyáltalán nem létezhetne a világegyetem. Bár az is tény, hogy annak az esélye, hogy létrejöhet egyáltalán a világegyetem, egy a sokmilliárdhoz. Tehát a matematika szerint lényegében eleve nem is szabadna, hogy létezzen a világ. Mégis létezik. Ha viszont feltételezzük, hogy márpedig léteznek további dimenziók, akkor könnyen átláthatjuk, hogy a létrejönni képes világok száma iszonyatosan sok. Így tehát azokban a variánsokban, ahol adottak voltak a feltételek, ott létrejöttek világegyetemek, ahol pedig nem, ott nem. S bár ez utóbbiak száma sokmilliárdszor több, létezni mégiscsak egy olyan világban lehet, ami működőképes. E matematikai modell szerint viszont el kell fogadni, hogy nem a mi világegyetemünk az egyedüli, de a többit nem fogjuk tudni közvetlenül érzékelni, mert más dimenzióvariánsokban léteznek. (Egyes elméletek szerint azonban ez lehet az oka annak, hogy a világegyetem egy adott irányban gyorsabban tágul, mint a többiben, és ez az irány az a dimenzió, ami azonos a mi világegyetemünk és egy másik világegyetem tekintetében. Ez valójában egy teljesen logikus feltételezés, ami nem cáfolható meg, de nem is bizonyítható, hiszen mindehhez ki kellene lépnünk a saját világunkból.) Ha viszont érdekel minket a világ működése, és miértje, akkor nem érhetjük be a bizonyított tényekkel feltételeznünk kell, hogy tudásunk csak a felszínt súrolja. Hogy az ilyen világképekből mit hiszünk, és mit utasítunk el, az saját döntésünk, de megérteni csak akkor fogunk bármit is, ha a lehetséges variánsok közül azt fogadjuk el, ami a legegyszerűbb, leglogikusabb, legátfogóbb, és a többi ténnyel vagy feltételezéssel legkevésbé ütköző magyarázat. Hihetünk szigorúan csak a materialista tudományban, de úgy tűnik, hogy sajnos egyre gyakrabban csalódnunk kell, mert sorra dőlnek meg a régi dogmák és tudományos ténynek kikiáltott fizikai törvények. Hihetünk a vallások, új szekták, irányzatok elképzeléseiben is, de észre kell vennünk, hogy a vallások sokat változtak az idők során, elszakadtak az alapoktól, szűkültek és kiegészültek, így a jelenlegi világvallások a népszokások gyűjteményének szintjére degradálódtak, amit az adott környezetben élő emberek többé kevésbé tisztelnek. De vajon mennyire tekinthető helyesnek például az, hogy az arab vallásvilágban a nők alacsonyabb rendűek, és teljesen el kell takarni magukat, a férjük pedig azt tehet velük, amit csak akar. Vagy a zsidó talmud szerint aki nem zsidó attól lehet lopni, mert az alacsonyabb rendű faj. Vagy pont a keresztény pap, akinek Isten szerint kell élnie, nem alapíthat családot, ami a létünk és fennmaradásunk lényege.  És akkor még nem is beszéltünk azokról a gomba mód szaporodó szektákról, akik saját hitüket terjesztése érdekében a legprofibb pszichológiai trükköket és agymosásokat vetnek be, hogy aztán a végén a szektatag minden vagyonát a szektára hagyja, melynek sorsát aztán jobb nem firtatni. Bizony a jelenlegi vallások számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek minden bizonnyal csak az adott vallás, illetve egyes csoportok érdekeit képviselik, és Istennek biztosan nem tetszene. Isten ugyanis nem véletlenül alkotta meg így a világ törvényszerűségeit, mert más esetben nem működne a világ. 
Ha visszanyúlunk a gyökerekhez, akkor néhány vallás alapjaiban megtalálhatjuk ezeket az elemeket. A legjobb kiindulópont talán a 2500 évvel ezelőtti taoisa vallás, ahol már akkor megfogalmazták azokat a gondolatokat, melyeket csak pár évtizede fedeztek fel a tudósok. Persze ez a vallás is kiszíneződött az idő előrehaladtával, számos Isten, alIsten és mitológiai lény került be a vallásba, mivel ez egy befogadó jellegű vallás, ellentétben más kirekesztő vallásokkal. Ha azonban a taoizmust letisztítjuk az alapokig és a mai modern, műszaki-technikai ismereteinkkel egészítjük ki, akkor egy érthető, a mai világunkhoz alkalmazkodó, mégis jó irányba mutató világképet kapunk. Szerencsére a taoizmus befogadó vallás, azaz megtűri az új irányzatokat, alkalmazkodik a kor követelményéhez, mint ahogy azt az évezredek során is történt. Sajnos azonban az eredeti alapokra számos olyan kultusz rakódott, amelyet ma már tudomány megcáfol, bár az erkölcsi értékek szerencsére mindig is stabilak maradtak. Sajnos azonban ezen erkölcsi értékeket a mai világ embere semmibe veszi. A vallásban a tao szó szerint az utat jelenti, azaz mindenség alapját képező világtörvényt, a dolgoknak és a jelenségeknek időben örök és térben végtelen lényegét. A tao tehát az öröké mozgó, változó világ végső egységének az elve, a mindenek felett uralkodó elv. Modern, hétköznapi értelemben tehát a világ törvényszerűségei, a világot leíró fizikai és azon túli törvényszerűségek. Ennek részét képezik az általunk ismert matematikai formában leírt fizikai egyenletek is, amelyek sajnos csak egy nagyon szűk és felületes részét képezik a valódi tudásnak. Ezen tudás megszerzésére az ember ugyan törekszik, de fizikai adottságainak következtében a jelen négydimenziós világegyetemben annak korlátai miatt képtelen. Emberként megismerhetjük a világegyetem számos matematikai modelljét, törvényszerűségét, de csak azokat, amelyek alapjait képező fizikai hatásokat mi vagy műszereink érzékelni tudnak. A világegyetem azonban sokkal komplexebb annál, mint amit mi érzékelni képesek vagyunk belőle. A megmagyarázhatatlan dolgokra persze kitalálhatunk Isteneket, megalkothatjuk képzeletünkben a túlvilágot, de mindez felesleges, ha elfogadjuk azt, hogy képzelőerőnk és ismereteink korlátosak. Az alapelvre azonban a modern kor már megadta a választ.  

El kell tehát fogadnunk, hogy vannak olyan energiák, olyan törvényszerűségek, amelyeket a fizika még nem ismer, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára és hinni a babonában vagy olyan népbutításokban, amelyek egyértelműen megcáfolhatók. (Pl. a bolygóegyüttállások nem gyakorolhatnak hatást a földi életre, mert a gravitációs hatása töredéke egy a ház előtt elmenő autónak.) Elfogadhatóak viszont azok a nézetek, amelyekre a fizika nem tud kielégítő választ adni. Pl. Mi volt az ősrobbanás előtt? Erre az egyik lehetséges magyarázatot pont a fizika azon problémakörében találjuk meg, amely a világunkból hiányzó nagymennyiségű antianyag hollétét kutatja. Mivel köztudott, hogy az antianyag mindenben ellentéte az anyagnak, egyesítve a kettőt teljesen megszűntetik egymást, az antianyag minden fizikai tulajdonsága pont az anyag ellentettje, viszont alig van belőle holott ugyanannyi kellett hogy keletkezzen belőle az ősrobbanáskor, mint az anyagból. Igen ám, de az antianyag ideje is pont fordított, tehát kvázi visszafelé jár az órája, tehát amíg az anyag a mi időnkbe tágult, addig az antianyag ellentétes irányba, a negatív időbe hozott létre egy tüköruniverzumot. Ezt persze nem tudjuk megtapasztalni, és mivel vizsgálódni sem tudunk az ősrobbanás előtti időkben, ez csak egy logikus feltételezés marad, ami elfogadható, de nem bizonyítható. Szintén elfogadható az önmagában végtelen univerzum képe, ami a végtelen univerzum képét némileg lekorlátozza. Vannak számítások arra vonatkozólag, hogy az univerzum formája a focilabdáéhoz hasonló és mérete sem végtelen. E szerint ha az egyik oldalon kilépünk, akkor a vele szemköztin jutunk vissza, viszont mivel ez többmilliárd fényév tapasztalni sosem fogunk kaleidoszkóp szerű ismétlődéseket, mert a fénynek is időre van szüksége a megkerüléshez. Szintén nehezen elfogadható tény a mai ember számára az a felvetés is, miszerint a gravitáció nem vonzó, hanem taszító erő, holott pont a vonzás elképzelése lenne a nehéz, miszerint egy energia kapóként kinyúlva visszahúz. Ezzel szemben viszont ha feltételezzük, hogy az univerzum minden valós és vélt anyaga taszító jellegű gravitációs sugárzást bocsát ki, és az anyag leárnyékolja a gravitációs sugárzást, akkor könnyen kiszámolhatjuk, hogy egy anyag közelében az anyag felöli leárnyékolás miatt az összeadódó gravitációs erők eredményvektora pont az anyag felé mutat, azt a hatást keltve, mintha az anyag vonzana, holott az anyag csak leárnyékolja a taszító erőt. Az ilyen hipotézisekkel a fizikusok nem akarnak foglalkozni, mert az önérzetüket sérti, hogy amit eddig vallottak arról kiderül, hogy tévedés. Pedig előbb utóbb szembe kell nézni azzal, hogy a létező tudásunk csak csepp az óceánban. Matematikai tények, hogy számos további energiafajtának kell még léteznie, így akár olyanokat is meg fogunk majd ismerni a jövőben, amelyek az életünket, élettani folyamatainkat is meghatározzák. Sokan már használják is ezen energiákat (reiki), de nem egyértelmű, hogy kinél, hogyan és miként jelentkezik, hatásmechanizmusuk még nem tisztázott, mérni még nem tudjuk érzékelni pedig nem mindenki érzékeli, akik pedig mégis, azokra a többség különcként tekint. Ezen energiákkal, jelenségekkel a fizika nem tud mit kezdeni és ugyanolyan eretnekségnek tartják a használatukat, mint régen a fizikai tények hirdetését. A fizika nem tud mit kezdeni a lélekkel, egyéb megmagyarázhatatlan jelenségekkel, és az érzésekkel sem. A keresztény, arab és iszlám vallások pedig a technikai találmányokkal, fizikai felfedezésekkel, nem tudtak mit kezdeni. A vallásoknak szembe kellett nézniük azzal, hogy mitológiájuk megdőlt, alapjukat adó mondaviláguk fő elemeire ma már egyszerűnek tűnő fizikai és biológiai magyarázatok adhatók. Csak azok a vallások maradhatnak talpon, amelyek képesek szembenézni a fizikai felfedezések által indukált változásokkal és lecsupaszítva önmagukról az idők során ráhúzott álruhát, talál a mélyben olyan alapot, amire akár egy változó, gyorsan bővülő tudásszinttel rendelkező világ is építhet. A keresztény, zsidő, arab és iszlám vallásokban nincs ilyen alap, a keleti vallásokban még igen. Például a taoista vallásban az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot taonak nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog benne foglaltatik. A tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen. Ez lényegében megfelel annak a fizikai ténynek, hogy a világ attól létezik ilyennek amilyen, hogy az idő előrehalad. Ha megállna az idő, a világ nem létezne. Az atomok méretüket és minden fizikai tulajdonságukat az elemi részecskék mozgásától nyerik. Ha megállítanánk az időt, az elektronok nem keringenének az atommag körül, és nem töltenének ki sokmilliárdszor nagyobb teret valós méretüknél. (Egy átlagos atom sugara 10-10 m, míg az atommag csupán 10-14 m, az elektron pedig 10-18 m. Azaz az atom 10-30 m3-es méretét a körülötte gyorsan keringő néhány kb. 10-54 m3-es elektronnak kösznheti. Ha tehát megállna az idő, akkor egy atom nagyjából olyan üres lenne, mintha az ország egész területét szétszórtan húsz-harminc ház alkotná. Az idő előrehaladtának következtében telik meg, alakul ki tehát a tér, és történhetnek meg az események. A vallás szerint Shang-ti, mint legfőbb uralkodó, főIstenként létrehozta a világegyetemet, ő az előidézője minden történésnek, ám uralkodása során tétlen marad. Ez a gondolkodásmód merőben eltér a többi világvallás Isten, mint mindenható felfogásától, és akár a tudományos világ szerint is elfogadható, hiszen azt megmagyarázni, hogy mitől olyanok a fizikai törvényszerűségek amilyenek, képtelenség. Az ember persze felruházhatja Istent a három térdimenzióra jellemző tulajdonságokkal, de ezt csupán az elképzelhetőség miatt teszi, mert nem vagyunk képesek több dimenziót és számunkra ismereten erőket, hatásokat elképzelni. Persze az idő előrehaladtával további misztikusnak tűnő dolgok is magyarázatot nyernek, mint ahogy ma már tudjuk, hogy az elektromosság vagy mágnesesség sem más, mint egyszerű fizikai jelenség. Valójában tehát azt nevezhetjük Isteni eredetűnek, hogy a világegyetemben milyen szabályok, törvényszerűségek tekintetében történnek a dolgok, maguk a történések már nem Isteni eredetűek. A taoista és erre épülő vallásokban emiatt a Shang-ti iránt - annak passzív, elvont személytelensége miatt - szoros érzelmi kapcsolat nem alakult ki, helyette számos alacsonyabb rendű Istenséget képzeltek el és tiszteltek. (Az i. e. 4-3. századra alapjaiban már kialakult irányzat az ősi népi kultuszok és samanisztikus hiedelmek elemeit magába olvasztva az időszámításunk kezdete körüli időre már vallási gyakorlattá is vált. Így az eredetileg semmilyen személyes Istenséget nem tartalmazó gondolatrendszerben idővel számos kisebb-nagyobb Istenség, szentség - pl. Lao-ce - vallásos tisztelete is megjelent.)
A szinte minden vallásban fellelhető ellentétes erők (pokol és menyország, jó és gonosz) a valós életben is olyannyira jelen van, hogy kiegyenlítődve nem is létezhetne a világ. A különböző ellentétes hatású erők, a pozitív és negatív töltésű részecskék, az anyag és antianyag mind-mind a világegyetem létezését segítik. Egymásra gyakorolt hatásuk viszik előre a világot, megszűnésük, összeolvadásuk a világegyetem megszűnését eredményezné. Ennek legfőbb szimbólumának a Jin és Jang ábrázolával magában számos jelképben is találkozhatunk. Kettős koncepciója leírja azokat az ősidőktől fennálló, egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő komplementer vagy kozmikus erőket, amelyek megtalálhatóak a világegyetem összes nem statikus objektumában vagy folyamatában. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. Nem tudjuk értelmezni a jót, ha nem tudjuk mi a rossz, nem tudjuk értelmezni a világosságot, ha nem tudjuk mi a sötétség, stb. Szükség van tehát az ellentétekre, azok időbeni folytonos mozgására. A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét, így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásból áll. Normális körülmények között az erők kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak. Sohasem zavarják egymást, mindkettőnek szüksége van a másikra, egyik nélkül a másik nem létezik, egyik sem fontosabb a másiknál.
E kettősség elfogadását, vagy ellene való küzdelmét a különféle vallások eltérő módon értelmezik. A nyugati vallások és az iszlám küzd ellene, az általa rossznak vélt dolgokat tűzzel-vassal próbálja kiirtani. A szent cél érdekében minden eszköz megengedett, legyen az akár gyilkosság vagy háború. Ezzel szemben a keleti vallások többsége elfogadó, azaz tudomásul veszi, hogy a rossz és a jó együtt alkot egészet, a dolgok jó irányba fordulásáért mentális síkon harcol. A hindu, taoista vagy buddhista emberek nem akarják kiirtani ellenségeiket, hiszen meggyőződésük, hogy az azok elleni rossz cselekedet is a saját karmájuknak árt. A nyugati vallások hívői a pokolban és a mennyországban hisznek, s hitük szerint a földi élet rövid időszaka határozza meg hosszútávú hovakerülésüket. Ezzel szemben a keleti vallások és számos új vallásnak nem nevezhető világnézeti irányzat hívői hisznek a reinkarnációban, és szerintük az ember következő élete függ a cselekedeteinek jóságától. Számos elmélet szerint tanulni vagyunk itt a földön, hogy az itteni életünk során megtapasztaljuk azokat a jó és rossz dolgokat, amire szellemi létünk során nincs lehetőségünk.

Ha feltételezzük, hogy az általunk érzékelt három tér plusz egy idődimenziós világ csak része a teljes világmindenségnek (ezt ma már alá is támasztják egyes tudományos, vagy tudomány által még el nem fogadott elméletek - pl. húrelmélet - is), akkor teljesen jogos, hogy az ember földi élete csupán egy testbörtönbe zárt időszak, amely során érzékeléseink is csak erre a térre korlátozódnak. Az ember a lelke mélyén azonban mindig is érzi, hogy többről van szó, mint egyszerű fizikai testről, a lelkünk és tudatunk megmagyarázhatatlansága a fizikai törvényszerűségekkel túlmutat a létező világ határain. A magyarázatra való igény előhívta a vallásokat, melyek alkalmazkodtak az akkori tudományos technikai ismeretekhez. A vallások azonban sokszor erkölcsi útmutatót is adtak, sajnos a legtöbb esetben elsősorban az azt közvetítő egyház érdekeit szem előtt tartva. Ha tehát a valóságot szeretnénk látni, akkor le kell csupaszítani a vallásokat az egyházak által rájuk aggatott igékről, vissza kell térni az alapokhoz és azokat kell kiegészíteni jelenlegi ismereteinkkel úgy, hogy nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy ezek a jelenlegi ismereteink igencsak hiányosak, és semmiképpen sem sérthetetlenek. A földi életünk során tudomásul kell vennünk, hogy a földi ökoszisztéma részei vagyunk, nem pedig annak Istenei.

Nem kizárólagosságot véve, de jó alapot adhatnak például a taoizmus lecsupaszított ősi elemei, hiszen a taoisták is úgy tartják, hogy összhangban kell élni a természettel, nem kell ellenállni a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani. A taoizmus tanítása szerint az egyén számára a helyes utat a taóval való összhang megtartása jelenti. 
A legfontosabb tehát az, hogy azt fogadjuk el, ami természetes, és ne azt, amit a civilizáció vagy a népszokás tett hozzá. A természetes dolgokat kell tehát tisztelnünk, és azokat kell értékeknek kezelnünk. Ha azt szeretnénk, hogy az emberi faj fennmaradjon, akkor csak egy lehetőségünk van. Mégpedig a lehetőségekhez képest az ésszerűség határán belül a természetes dolgoknál maradni. A természetet tehát sem nem kiirtandónak, leigázandónak, sem pedig sértetlenül, változtathatalul hagyandónak nem kell tekinteni. Az ésszerű középutat nehéz megtalálni, de törekedni kell rá. A természettel való együttélés nem azt jelenti, hogy sértetlenül kell azt hagyni, nem szabad megenni annak javait, megváltoztatni környezetünket, hanem azt, hogy mindezt csak olyan mértékben, ahogy természet regenerálódása ezt engedi. Sajnos a mai civilizált világ ezen mértéken messze túllépett és ezt nagyon nehéz kompenzálni. A szélsőséges környezetpusztítás és környezetvédelem pedig soha nem fogják visszaállítani a természetes egyensúlyt. Az embernek élni kell a tudás és természet adta lehetőségekkel, nem pedig visszaélni azokkal. Élhetünk a modern technika eszközeivel, de ne tegyük ezt olyan mértékben, hogy annak hatására visszaállíthatatlan károkat okozunk a természetben. Ha harmóniában akarunk élni, akkor törekednünk kell arra, hogy életünkben minden minél természetesebb legyen. A férfit és a nőt tehát egyenrangú félnek elfogadni, és nem felsőbbrendűnek képzelni a férfit, mint az araboknál, és nőt sem, mint az amerikaiaknál. Tisztelni kell a családot eredeti formájában, amelyben egy férfi és egy nő alkot egy párt és nem más formációkban létezik. Kívánatosnak kell tekinteni a normális mértékű gyermek születését. Nem természetes, és emiatt nem tisztelhető viszont a szingli életmód és a gyerekkorban már tíz gyereket szülő etnikum sem, hiszen a mai világban már az életbenmaradás esélye sokkal nagyobb, mint párezer évvel ezelőtt, amikor annyi kellett ahhoz, hogy kettő túlélje. Tisztelni kell a földünk természeti adottságait és azokhoz úgy hozzányúlni, hogy ne okozzunk vele nagyobb kárt, mint amennyi természetes úton regenerálódik és amennyi haszon abból keletkezik. (Nem környezetvédelem tehát az autópálya körgyűrű elleni tiltakozás, mert ha nem épül meg, akkor a város forgalma miatt több üzemanyagot pazarolunk el és füstölünk ki, mint nélküle.) A rendezett és szép zöld környezet igénye viszont mindenképp értéknek számít, mint a természethez közeli életmód. Az ember testrészeit nem véletlenül vannak, és nem véletlenül alakultak ki az evolúció folyamán. A vakbél és mandula eltávolítása sajnos rutinműtét, holott ezek eltávolításával megcsonkítani csak akkor szabadna az embert, ha az az életmentéshez szükséges. Tisztelnünk kell az emberi testet minden testrészével együtt. Nem attól csinos valaki, hogy csontsovány modellalkatúra fogy le, vagy idétlen méretű izmokat gyúr ki, hanem attól, hogy természetesen olyan, amilyennek született. A ruhával való eltakarás is csak a civilizáció üzleti fogása. A ruha eredeti célja a természetes élőhelyétől elvándorolt ember védekezése a hideg ellen. Ehelyett ma egyes emberek még olyankor is ruhát viselnek, amikor azt a hőmérséklet nem indokolja. (Például csadorban járnak az utcán vagy a legnagyobb kánikulában is fürdőruhát viselnek a vízparton.) Mindezt a civilizáltság látszatának fenntartásának kedvéért. Szintén nagyon fontos, hogy semmi olyat ne tegyünk, amivel más embertársunknak kárt okozhatunk. Nem lehet mentség a "megélhetési bűnözés" és más hasonló fából vaskarika típusú ürügyek kreálása sem. Szabad tehát mindent, amivel nem ártunk a másiknak, de semmit sem, amivel embertársunknak vagy környezetünknek bármiféle kárt is okozunk. Mivel azonban társadalomban élünk, létkérdés elérni, hogy a másik embert, és annak természetes, másnak és a természetnek nem ártó szokásait tiszteletben tartsuk. Elítélendő tehát a kapzsiság, a másik ember vagy annak javai ellen irányuló bűnös cselekedet, a természetellenes életmód, a hatalom és azzal való visszaélés, illetve a mások feletti uralom is. Amíg azonban ezek nem lesznek az emberek számára evidensek, addig szükségesek lennének a megfelelő törvények (nem olyanok, mint a mostaniak), a túlélésünkhöz pedig a nagyon szigorú szankciók, amelyekkel persze a becsületes embernek nem kell számolnia.

Hitvilágunk szerint elfogadhatunk dolgokat, melyek létezésére nincs kézzel fogható bizonyíték, de ne higgyünk olyanokban, amelyek egyértelműen megcáfolhatók. Attól, hogy valami nem bizonyítható, még létezhet, viszont az nem biztos, hogy az adott dologra nincs más magyarázat. Sokszor bizonyos természetfeletti jelenségek nagyon is egyszerű  a fizikai magyarázata, de az is lehet, hogy más, akár ezoterikus irányzatoknak van igazuk a kérdéssel kapcsolatban. Hogy kinek van igaza, nem tudhatjuk. Kezeljük a megfoghatatlan természetfeletti dolgok általunk elfogadott magyarázatát csupán egy lehetséges magyarázatnak a sok közül, amit mi egészen addig hiszünk, amíg valaki be nem bizonyítja, hogy nem az az igaz.

Akár az is lehet, hogy egy hatalmas virtuális játék résztvevői vagyunk és csak szimulálnak minket, amire a legjobb bizonyíték maga a kvantumelmélet. Világunk lényegében egy digitális világ, csak az építőkövei nagyon-nagyon kicsik. Az energia csak kvantált mennyiségekben létezhet, tetszőleges, közbülső mennyiségek létezését nem teszi lehetővé a fizika. Mindez pont olyan, mint a bitek a számítógépek esetében. Ha így fejlődik a technika, pár évtized múlva mi is képesek leszünk komplett földi méretű világokat szimulálni. Az azokban lévő lények pedig ugyanúgy nem fogják tudni, hogy ők csak szimulált lények, csak mi, akik az Isten szerepébe bújhatunk egy ilyen játékban. Hogy mi a valós és mi virtuális, csak kívülről lehet eldönteni, egy virtuális világ virtuális lénye valósnak érzi a saját virtuális környezetét.

A lényeg, hogy nagyon úgy fest a dolog, hogy valamiért odafentről nagyon nem akarják, hogy megtudjuk az igazságot. Talán azért, hogy élhessünk. Foglalkozzunk azzal, amiért idejöttünk, és ne legyünk depressziósak a megismert valóság miatt. Nem véletlen, hogy még a biblia szerint is tiltott gyümölcs, a tudás almája, aminek megkóstolása a paradicsomból való kiűzetést jelenti. Lehet, hogy nem kellene még kijjebb kerülnünk…


Ha egy nagyjából egyetért a fent leírtakkal, gondolkozzon el rajta egy kicsit. Ne fogadjon el mindent elsőre a világban, sokminden nem az, ami annak látszik. Sokan a vallást csak eszközként használják saját céljaik elérésére. Számos szekta gyűjt híveket sumák, alattomos módszerekkel, kihasználva az emberek vágyait, félelmeit, vagy adott esetben elesettségét. Sokan visszaélnek a kamaszkor változó identitásával, elszakadni, máshova tartozni vágyásával. Mi elítéljük mindezt. Elítéljük az emberek magánvagyonának egyházak kezére jutattásának minden közvetlen vagy közvetett módját. Mi csak arra kérünk mindenkit, hogy gondolkodjon el. Meditáljon. Nézze reálisan a dolgokat, de merjen feltételezésekbe bocsátkozni. 
Igen. Majd szeretnénk ezen nézetekre egy vallást, egyházat is alapítani. De csak önként, saját meggyőződésből. Persze az lenne a legjobb, ha ezen formaságokra nem lenne szükség, mert az emberek természetesnek vennék azokat a dolgokat, amiket ma még bürökratikus szabályok és törvények írnak elő. (Meg azokat is, amiket sajnos nem, pedig még kellene.) Amíg a társadalmunk ilyen, alkalmazkodnunk kell.