Főmenü





 

Érdekes írások

 


 

Jopofa flash alkalmazások:

 

 


 

Oldalunk QR kódja:

 


 

 

Ajánlott könyveink








IP
site statistics website monitoring service
Google PageRank



 

 Isten 2.0

Az emberek többsége azt hiszi, hogy a bankok abból élnek, hogy a betétesek pénzét kölcsönadják másoknak hitelre, és a hasznuk a kettő közti kamatkülönbségből keletkezik. Nos ez egy óriási tévhit!

A bankok olyat tesznek, amit eddig csak Isten tehetett meg. Mégpedig azt, hogy fogják a semmit, és csinálnak belőle egy pozitív valamit meg egy negatív valamit. Jelen esetben azonban nem anyag és antianyag készült a semmiből, hanem hitel és számlapénz. Ugyanis ha valakinek pénzre, kölcsönre van szüksége, akkor a bank nem csinál mást, mint néhány kattintással a banki rendszerben létrehoz a semmiből két számlát, egy hitelszámlát, amin a negatív pénz van és egy tőkeszámlát, amin a pozitív. S mivel ez utóbi pénzek 99%-a sosem kerül ki a bankokból készpénz formájában, csupán átutalásra kerül egy másik bankba, kifizetni belőle egy lakást, egy autót, stb., ezért ezen pénzek nagy része virtuális számlapénz is marad, és sosem fog hiányozni sehonnan. Nem véletlenül erőltetik ennyire mindenhol a készpénzkerülő megoldásokat.

Amikor tehát kölcsönt veszünk fel, akkor a bankok nem létező pénzeket adnak nekünk kölcsön!

A hitelbe kapott pénz sosem létezett, azt csupán a bankok állították elő. Pont annyit, amennyire szükségünk volt. És pont annyit állítanak elő folyamatosan, amennyire a gazdaságnak szüksége van! Viszont ezen nemlétező pénzeket kamatostól vissza kell fizetni. Mégpedig vagy egy másik hasonlóan nemlétező pénzből, vagy pedig valóságosból. Mivel azonban visszafizetni nem csupán a tőkét kell, hanem a kamatot is, könnyen belátható, hogy a pénz összességében sosem kifele fog áramolni a bankokból, hanem azok szívják el a valódi pénzeket a gazdaságból, ami pedig inflációt gerjeszt.

Sajnos a mai törvények szerint a bankok lényegében bármennyi pénzt előállíthatnak az államok feje felett, úgy, hogy eközben az államok nem tehetik meg ugyanezt, különösen nem az EU-ban, ahol amit a bankok szabadon megtehetnek, azt az államoknak szigorúan megtiltják. Egyedüli határt csupán a tartalékráta ad, de ez is nevetségesen alacsony, csupán 5-10%, ami azt jelenti, hogy egy százegységnyi hitel folyósításához elegendő valahonnan 5-10 egységnyi pénzt biztosítéknak felmutatni. A pofátlanság teteje persze az, hogy a nemzeti bankokba letett tartalékráták összegeiért bankok kamatot is kapnak.

Mi történik tehát valójában? Az, hogy a pénzt nem az állam, hanem a bankrendszer állítja elő, mégpedig hitel formájában mindig pont annyit, amennyit a gazdaság és az emberek igényelnek. A nemlétező pénzek előállításáért pedig önként fizetünk a bankoknak adminisztrációs díjat, amit még mindig kamatnak hívnak, holott maga a pénz ezen formájában sosem termelt értéket, ráadásul korlátlan mennyiségben rendelkezésre is tud állni. Ami értéket állít elő, az az a vállalkozás, ami termel, legyen az ipar, mezőgazdaság, vagy szolgáltatás. Pénz tehát tetszőleges mennyiségben lehetne, de ebből önmagában nem lehetne értéket előállítani. Azt csak munkával lehet, függetlenül attól, hogy azt ember vagy gép végzi-e.  Hiába van tehát pénz, az még nem elég semmire, önmagában az nem fog új értéket előállítani, tehát a pénz kölcsönadásáért díjat szedni, azaz kamatot kérni erkölcstelen dolog. Egy kölcsön során a bank lényegében csak az adminisztrációját végzi el az anyagiak globális nyilvántartásának, amiért ha egy 30%-os haszonkulcsú termelést és egy 20%-os kamatot veszünk alapul, akkor elviszi a haszon kétharmadát. Mennyit kér a könyvelő, az ügyvezető, mennyit kapnak az alkalmazottak, és mennyi munkát végeznek mindezért? (Furcsa hogy ezek után sokaknak csípi a szemét a bankszékházak felhőkarcolói.)

Azt hisszük, hogy kapitalizmus van? Nos ebben is tévedünk. Ez már nem az. Bár még nem adtak neki nevet, mint ahogy a feudalizmus és csak jóval később neveződött el, de a mai társadalom már nem a valódi pénz által megvehető vagyonról, és annak kapitalista megforgatásáról szól, ahol a kontroll szerepét az állam játssza. Az állam csak egy báb, nem hozhat csak olyan törvényeket, amit a bankrendszer jóváhagy, pénzt nem állíthat elő, mert az a bankrendszer kiváltsága. Az egész bankrendszer pedig lényegében 10-15 (mindenki által sejthető származású) ember kezében van.

Hogy mindez hova vezet, az már kezdi magát táttatni. A gazdaság termelésének nagy része a hiteltörlesztések, adók-államadósságfinanszírozás formájában közvetett úton ugyan, de 90%-ban a bankrendszerbe vándorol. Manipulatív eszközökkel pedig pillanatok alatt tönkretehető még a legnagyobb állam is, ha ellen akarna állni, a kisemberek elleni trükkök sorait pedig órákig lehetne sorolni, a szándékos ingatlanválságoktól kezdve a trükkös hitelekig. Megoldás tehát egyelőre nincs, illetve lenne, de ehhez még nem elég érett az emberiség. Ha pedig valaki a bankok elleni embargóra szólít fel, azt rögtön terrorizmussal vádolják meg. Sőt, már a csendes passzív viselkedés is büntetendő, hiszen ha a vállalkozás nem a bankba tartja a pénzét, azt megbüntetik. És lényegében ez a helyzet a magánembereknél is. (Próbálja csak valaki bebizonyítani az apehnak, egy ellenőrzés során hogy neki korábban is volt készpénze.) Ha tehát nem szolgáltatjuk be a pénzünket a bankoknak, megbüntetnek. És még el is hitetik velünk, hogy ez a mi saját érdekünk, sőt akár még azt is, hogy megéri nekünk. Pedig semmi másról nem szól az egész, minthogy a készpénzforgalom minimalizálásával a számlapénzek aránya nagyobb legyen, ezáltal pedig még könnyebbé és kockázatmentesebbé váljon a nemlétező pénzek előállítása.

Ha tehát legközelebb hitelt veszünk fel, akkor gondoljunk arra, hogy annak kamata nem más, mint a pénz nyilvántartásának adminisztrációs költsége, ami már köszönőviszonyban sincs azzal a kamattal, amit néhány száz éve a valódi pénzek kölcsönzéséért szedtek.

A probléma persze megoldódna magától, ha az emberek csak addig nyújtózkodnának ameddig a takarójuk ér, nem vennének fel hitelt, és csak készpénzt használnának. De egyelőre az emberek többsége még szívesen feléli előre a holnap megkeresendő pénzét, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy annak dupláját fizetik vissza.

A bankrendszer persze kiiktatható lehetne, ráadásul ha az államok kialakítanának egy a bankoktól független rendszert a hitelezés helyett a finanszírozásra, akkor annak még a gazdasági növekedés sem látná kárát, csupán a buborékszerű, irreálisan növekedő vadhajtásoktól szabadulnánk meg. Ez azonban már nem a kisembereken múlik, hacsak nem süllyedünk olyan szintre, ahol tízmilliárd ember fog szembenézni tíz Isten 2.0-val.