Hogyan egyeztethető össze a vallás és a modern technika?
Meg tudjuk-e fogalmazni Isten mibenlété a mai természettudományos ismereteink mellett?
Hogyan kellene élnünk, hogy a föld az legyen, aminek álmodjuk?
Ha egy kicsit is foglalkoztatja valamelyik kérdés a fentiek közül, akkor kérem, olvassa el az alábbi írást.
Ez akár lehet egy modern vallás alapja is, ami összhangba hozza az eddig szöges ellentmondásban álló dolgokat.
Hatmilliárd ember él a földön úgy, hogy nagy részük egymásnak látszólag szöges ellentmondásban álló vallásokban hisz. Hamar felmerül a kérdés, hogy lehet-e, és ha igen úgy miként lehet mindegyiknek igaza. Úgy, hogy sajnos az egyházak, csupán visszaélnek a vallással és saját gazdagodásukra, saját érdekeik megvalósítására manipulálják hívőiket.
Mára az egyházak szűklátókörűsége és kapzsisága már bizonyítást nyert, ennek ellenére az embereknek mégis kényelmesebb minden úgy, ahogy van. A Vatikánban felhalmozott kincsek és az egyház tanításai közti szöges ellentmondás, a vallási eredetűnek beállított, de azóta megmagyarázott természeti jelenségek, a vallás és a természet ellentéte mindig is azt sugallta, hogy itt valami nincs rendben. A jelen világban a vallási ellentétek óriási problémák forrása, az arab terrorista fenyegetések, a zsidó és iszlám szélsőséges katonai akciók mind-mind reális veszélyt jelentenek az emberiség egészére.
A gond pedig nem magában a vallásban, hanem az azt felhasználó emberekben van, akik a valláshoz kapcsolódó szokások elterjesztéséért akár háborúkat is képesek indítani.
A vallás alapjainak tekintetében mindenkinek igaza van valamelyest a maga módján, az emberek többsége ennek ellenére mégsem tudja elfogadni azt, hogy a másiknak lehet más véleménye. Az igazságot középúton ez ügyben nem lehet megtalálni, mert akkor mindenkinek engednie kellene. De az igazság nem is félúton van, hanem mindezek felett, egy úgymond más dimenzióban.
Ha belegondolunk abba, hogy a jelenlegi világvallások többsége Istent úgy kezelik, hogy az egy természetfeletti valami, akinek a követe, fia, megtestesülése, stb. jött le hozzánk a földre, akkor máris sok hasonlóságot tudunk felfedezni a világvallások közt. Jézus, Mohamed, Buddha csak isten követei voltak, akik az adott földrajzi régióban tettek valami természetfelettit. A vallások ezen isteni leszármazottak történetei köré építkeztek, megteremtve a maguk bibliáit, szokásrendszerüket. Ezeket ma már nagyrészt be sem tartjuk, illetve számos dolgot a technikai és természettudományos ismereteink alapján megmagyarázhatónak tekintünk. Viszont ami közös minden vallásban, az az isteni erő, aminek következménye a föld és a természet létezése. Ha úgy tekintünk a vallásokra, mint egy közös hit regionális mondavilágára, akkor máris egy lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz. Attól, hogy valaki nem Jézusban hisz, hanem Buddhában, vagy Allahban, attól az még ugyanaz, hiszen nem teremthette a földet más-más helyeken más-más isten. És akkor még nem is beszéltünk az ateistákról, akik szerint nincs is isten. De vajon akkor miért létezhet a világegyetem és miért éppen olyan, amilyen . Ahhoz, hogy mindezt elfogadhassuk isten fogalmát egy szinttel magasabbra kell emelni, mint amit az egyházak többsége hirdet. Mint ahogy Buddha, Mohamed, vagy Jézus sem maga az isten, hanem csupán egy történelmi személy, akik állítólag természetfeletti erővel rendelkeznek, úgy mára az is elfogadott tény, hogy a világot sem isten teremtette. A föld létrejöttére egyértelmű fizikai magyarázat van ugyanúgy, mint ahogy meg tudjuk magyarázni a villámokat, vagy sok egyéb más olyan jelenséget, amit párezer évvel ezelőtt még természetfelettinek gondoltunk. Isten tehát nem foglalkozott olyan piti dolgokkal, hogy megteremtse a földet, meg a többi elképzelhetetlenül sok égitestet. Ennél sokkal nagyobb dolgot vitt véghez. Megalkotta azokat a fizikai törvényszerűségeket, amely lehetőséget biztosított arra, hogy így létrejöhessen a világegyetem és mi halandók azt olyannak érezhessük amilyen. Tehát isteni eredetű az, hogy a pi az 3,14, az univerzumot leíró fizikai képletek azok amik, és hogy egyáltalán olyanok a világ törvényszerűségei, hogy létezhet a világ. Az anyag lényegében csak azért létezik, mert érezzük az időt. A világegyetemből mi emberek a saját érzékszerveinkkel és technikai berendezéseinkkel csupán három tér és egy idődimenziót tudunk érzékelni, mert ezek a dimenziók képesek anyagot alkotni, a tudatunk azonban képes több dimenzióban is létezni, de az életünk idejére be van zárva ebbe a négydimenziós katitkába. Ha megállna az idő megszűnne az anyag is. Ez egyszerű fizika, hiszen gondoljunk csak arra, hogy az atomok méretét is az elektronok gyors mozgása miatti burok miatt érezzük akkorának amekkora. De valójában az anyagot alkotó legelemibb részek sem mások, mint picinyke időhurkok. A fizika számos magyarázatot adott már ezen kérdésekre, de egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy sok olyan dolog van, amit még mindig nem ismerünk. A többi dimenzió, ami nem alkothat anyagot és időt, az emberi tudat és lélek érzése még mindig megmagyarázhatatlan a konzervatív fizikával is. Vannak persze irányzatok, mint például a húrelmélet, amely már elfogadja a további dimenziókat és próbálja egy közös képletbe sűríteni a világegyetem minden szabályszerűségét, de ezek soha nem lesznek bizonyíthatók, mert túlmutatnak a képességeink határán. Erre szolgál persze a vallás, hogy ezeket megmagyarázzuk, illetve ilyenkor jön be isten fogalma. De ha ledegradáljuk arra istent, hogy adott törvények alapján létrehozta volna a világegyetemet, akkor nagy hibát követünk el, hiszen rögtön felmerül a kérdés, hogy tud-e isten akkora követ teremteni, amit maga sem tud megmozdítani. Ez tehát az oka annak, hogy az isteni szintet eggyel feljebb kell emelni és azt mondani, hogy a világot nem isten teremtette, mert isten azokat a nagyszerű törvényszerűségeket alkotta meg, amely lehetőséget biztosított arra, hogy ezen törvények mentén létrejöhessen és kialakulhasson egy ilyen világ. (Fizikailag bizonyított, hogy más törvényszerűségek esetén egyáltalán nem létezhetne a világegyetem.)
Sajnos a vallások sokat változtak az idők során, elszakadtak az alapoktól, szűkültek és kiegészültek, így a jelenlegi világvallások a népszokások gyűjteményének szintjére degradálódtak, amit az adott környezetben élő emberek többé kevésbé tisztelnek. De vajon mennyire tekinthető helyesnek például az, hogy az arab vallásvilágban a nők alacsonyabb rendűek, és teljesen el kell takarni magukat, a férjük pedig azt tehet velük, amit csak akar. Vagy a zsidó talmud szerint aki nem zsidó attól lehet lopni, mert az alacsonyabb rendű faj. Vagy pont a keresztény pap, akinek isten szerint kell élnie, nem alapíthat családot, ami a létünk lényege. Bizony a jelenlegi vallások számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek minden bizonnyal csak az adott vallás, illetve egyes csoportok érdekeit képviselik, és Istennek biztosan nem tetszene. Isten ugyanis nem véletlenül alkotta meg így a világ törvényszerűségeit, mert más esetben nem működne a világ.
Ha visszanyúlunk a gyökerekhez, akkor néhány vallás alapjaiban megtalálhatjuk ezeket az elemeket. A legjobb kiindulópont a 2500 évvel ezelőtti taoisa vallás, ahol már akkor megfogalmazták azokat a gondolatokat, melyeket csak pár évtizede fedeztek fel a tudósok. Persze ez a vallás is kiszíneződött az idő előrehaladtával, számos isten, alisten és mitológiai lény került be a vallásba, mivel ez egy befogadó jellegű vallás, ellentétben más kirekesztő vallásokkal. Ha azonban a taoizmust letisztítjuk az alapokig és a mai modern, műszaki-technikai ismereteinkkel egészítjük ki, akkor egy érthető, a mai világunkhoz alkalmazkodó, mégis jó irányba mutató világképet kapunk. Szerencsére a taoizmus befogadó vallás, azaz megtűri az új irányzatokat, alkalmazkodik a kor követelményéhez, mint ahogy azt az évezredek során is történt. Sajnos azonban az eredeti alapokra számos olyan kultusz rakódott, amelyet ma már tudomány megcáfol, bár az erkölcsi értékek szerencsére mindig is stabilak maradtak. Sajnos azonban ezen erkölcsi értékeket a mai világ embere semmibe veszi.
Szó szerint a tao az utat jelenti, azaz mindenség alapját képező világtörvényt, a dolgoknak és a jelenségeknek időben örök és térben végtelen lényegét. A tao tehát az öröké mozgó, változó világ végső egységének az elve, a mindenek felett uralkodó elv. Modern, hétköznapi értelemben tehát a világ törvényszerűségei, a világot leíró fizikai és azon túli törvényszerűségek. Ennek részét képezik az általunk ismert matematikai formában leírt fizikai egyenletek is, amelyek sajnos csak egy nagyon szűk és felületes részét képezik a valódi tudásnak. Ezen tudás megszerzésére az ember ugyan törekszik, de fizikai adottságainak következtében a jelen négydimenziós világegyetemben annak korlátai miatt képtelen. Emberként megismerhetjük a világegyetem számos matematikai modelljét, törvényszerűségét, de csak azokat, amelyek alapjait képező fizikai hatásokat mi vagy műszereink érzékelni tudnak. A világegyetem azonban sokkal komplexebb annál, mint amit mi érzékelni képesek vagyunk belőle. A megmagyarázhatatlan dolgokra persze kitalálhatunk isteneket, megalkothatjuk képzeletünkben a túlvilágot, de mindez felesleges, ha elfogadjuk azt, hogy képzelőerőnk és ismereteink korlátosak. Az alapelvre azonban a modern kor már megadta a választ. A taoista vallásban az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot taonak nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog benne foglaltatik. A tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen. Ez lényegében megfelel annak a fizikai ténynek, hogy a világ attól létezik ilyennek amilyen, hogy az idő előrehalad. Ha megállna az idő, a világ nem létezne. Az atomok méretüket és minden fizikai tulajdonságukat az elemi részecskék mozgásától nyerik. Ha megállítanánk az időt, az elektronok nem keringenének az atommag körül, és nem töltenének ki sokmilliárdszor nagyobb teret valós méretüknél. (Egy átlagos atom sugara 10-10 m, míg az atommag csupán 10-14 m, az elektron pedig 10-18 m. Azaz az atom 10-30 m3-es méretét a körülötte gyorsan keringő néhány kb. 10-54 m3-es elektronnak kösznheti. Ha tehát megállna az idő, akkor egy atom nagyjából olyan üres lenne, mintha az ország egész területét szétszórtan húsz-harminc ház alkotná. Az idő előrehaladtának következtében telik meg, alakul ki tehát a tér, és történhetnek meg az események.
A taoisták szerint Shang-ti, mint legfőbb uralkodó, főistenként létrehozta a világegyetemet, ő az előidézője minden történésnek, ám uralkodása során tétlen marad. Ez a gondolkodásmód merőben eltér a többi világvallás Isten, mint mindenható felfogásától, és akár a tudományos világ szerint is elfogadható, hiszen azt megmagyarázni, hogy mitől olyanok a fizikai törvényszerűségek amilyenek, képtelenség. Az ember persze felruházhatja Istent a három térdimenzióra jellemző tulajdonságokkal, de ezt csupán az elképzelhetőség miatt teszi, mert nem vagyunk képesek több dimenziót és számunkra ismereten erőket, hatásokat elképzelni. Persze az idő előrehaladtával további misztikusnak tűnő dolgok is magyarázatot nyernek, mint ahogy ma már tudjuk, hogy az elektromosság vagy mágnesesség sem más, mint egyszerű fizikai jelenség. Valójában tehát azt nevezhetjük Isteni eredetűnek, hogy a világegyetemben milyen szabályok, törvényszerűségek tekintetében történnek a dolgok, maguk a történések már nem isteni eredetűek. A taoista és erre épülő vallásokban emiatt a Shang-ti iránt - annak passzív, elvont személytelensége miatt - szoros érzelmi kapcsolat nem alakult ki, helyette számos alacsonyabb rendű istenséget képzeltek el és tiszteltek. (Az i. e. 4-3. századra alapjaiban már kialakult irányzat az ősi népi kultuszok és samanisztikus hiedelmek elemeit magába olvasztva az időszámításunk kezdete körüli időre már vallási gyakorlattá is vált. Így az eredetileg semmilyen személyes istenséget nem tartalmazó gondolatrendszerben idővel számos kisebb-nagyobb istenség, szentség - pl. Lao-ce - vallásos tisztelete is megjelent.)
A szinte minden vallásban fellelhető ellentétes erők (pokol és menyország, jó és gonosz) a valós életben is olyannyira jelen van, hogy kiegyenlítődve nem is létezhetne a világ. A különböző ellentétes hatású erők, a pozitív és negatív töltésű részecskék, az anyag és antianyag mind-mind a világegyetem létezését segítik. Egymásra gyakorolt hatásuk viszik előre a világot, megszűnésük, összeolvadásuk a világegyetem megszűnését eredményezné. Ennek legfőbb szimbólumának a Jin és Jang ábrázolával magában a taoista jelképben is találkozhatunk. Kettős koncepciója leírja azokat az ősidőktől fennálló, egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő komplementer vagy kozmikus erőket, amelyek megtalálhatóak a világegyetem összes nem statikus objektumában vagy folyamatában. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. Nem tudjuk értelmezni a jót, ha nem tudjuk mi a rossz, nem tudjuk értelmezni a világosságot, ha nem tudjuk mi a sötétség, stb. Szükség van tehát az ellentétekre, azok időbeni folytonos mozgására. A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét, így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásból áll. Normális körülmények között az erők kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak. Sohasem zavarják egymást, mindkettőnek szüksége van a másikra, egyik nélkül a másik nem létezik, egyik sem fontosabb a másiknál.
E kettősség elfogadását, vagy ellene való küzdelmét a különféle vallások eltérő módon értelmezik. A nyugati vallások és az iszlám küzd ellene, az általa rossznak vélt dolgokat tűzzel-vassal próbálja kiirtani. A szent cél érdekében minden eszköz megengedett, legyen az akár gyilkosság vagy háború. Ezzel szemben a keleti vallások többsége elfogadó, azaz tudomásul veszi, hogy a rossz és a jó együtt alkot egészet, a dolgok jó irányba fordulásáért mentális síkon harcol. A hindu, taoista vagy buddhista emberek nem akarják kiirtani ellenségeiket, hiszen meggyőződésük, hogy az azok elleni rossz cselekedet is a saját karmájuknak árt. A nyugati vallások hívői a pokolban és a mennyországban hisznek, s hitük szerint a földi élet rövid időszaka határozza meg hosszútávú hovakerülésüket. Ezzel szemben a keleti vallások hívői hisznek a reinkarnációban, és szerintük az ember következő élete függ a cselekedeteinek jóságától. Ha feltételezzük, hogy az általunk érzékelt három tér plusz egy idődimenziós világ csak része a teljes világmindenségnek (ezt ma már alá is támasztják egyes tudományos, vagy tudomány által még el nem fogadott elméletek - pl. húrelmélet - is), akkor teljesen jogos, hogy az ember földi élete csupán egy testbörtönbe zárt időszak, amely során érzékeléseink is csak erre a térre korlátozódnak. Az ember a lelke mélyén azonban mindig is érzi, hogy többről van szó, mint egyszerű fizikai testről, a lelkünk és tudatunk megmagyarázhatatlansága a fizikai törvényszerűségekkel túlmutat a létező világ határain. A magyarázatra való igény előhívta a vallásokat, melyek alkalmazkodtak az akkori tudományos technikai ismeretekhez. A vallások azonban sokszor elkörcsi útmutatót is adtak, sajnos a legtöbb esetben elsősorban az azt közvetítő egyház érdekeit szem előtt tartva. Ha tehát a valóságot szeretnénk látni, akkor le kell csupaszítani a vallásokat az egyházak által rájuk aggatott igékről, vissza kell térni az alapokhoz és azokat kell kiegészíteni jelenlegi ismereteinkkel úgy, hogy nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy ezek a jelenlegi ismereteink igencsak hiányosak, és semmiképpen sem sérthetetlenek. A földi életünk során tudomásul kell vennünk, hogy a földi ökoszisztéma részei vagyunk, nem pedig annak istenei. A taoizmus lecsupaszított ősi elemei tehát jó alapot adhatnak, hiszen a taoisták is úgy tartják, hogy összhangban kell élni a természettel, nem kell ellenállni a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani. A taoizmus tanítása szerint az egyén számára a helyes utat a taóval való összhang megtartása jelenti.
A legfontosabb tehát az, hogy azt fogadjuk el, ami természetes, és ne azt, amit a civilizáció vagy a népszokás tett hozzá. A természetes dolgokat kell tehát tisztelnünk, és azokat kell értékeknek kezelnünk. Ha azt szeretnénk, hogy az emberi faj fennmaradjon, akkor csak egy lehetőségünk van. Mégpedig a lehetőségekhez képest az ésszerűség határán belül a természetes dolgoknál maradni. A természetet tehát sem nem kiirtandónak, leigázandónak, sem pedig sértetlenül, változtathatalul hagyandónak nem kell tekinteni. Az ésszerű középutat nehéz megtalálni, de törekedni kell rá. A természettel való együttélés nem azt jelenti, hogy sértetlenül kell azt hagyni, nem szabad megenni annak javait, megváltoztatni környezetünket, hanem azt, hogy mindezt csak olyan mértékben, ahogy természet regenerálódása ezt engedi. Sajnos a mai civilizált világ ezen mértéken messze túllépett és ezt nagyon nehéz kompenzálni. A szélsőséges környezetpusztítás és környezetvédelem pedig soha nem fogják visszaállítani a természetes egyensúlyt. Az embernek élni kell a tudás és természet adta lehetőségekkel, nem pedig visszaélni azokkal. Élhetünk a modern technika eszközeivel, de ne tegyük ezt olyan mértékben, hogy annak hatására visszaállíthatatlan károkat okozunk a természetben. Ha harmóniában akarunk élni, akkor törekednünk kell arra, hogy életünkben minden minél természetesebb legyen. A férfit és a nőt tehát egyenrangú félnek elfogadni, és nem felsőbbrendűnek képzelni a férfit, mint az araboknál, és nőt sem, mint az amerikaiaknál. Tisztelni kell a családot eredeti formájában, amelyben egy férfi és egy nő alkot egy párt és nem más formációkban létezik. Kívánatosnak kell tekinteni a normális mértékű gyermek születését. Nem természetes, és emiatt nem tisztelhető viszont a szingli életmód és a gyerekkorban már tíz gyereket szülő etnikum sem, hiszen a mai világban már az életbenmaradás esélye sokkal nagyobb, mint párezer évvel ezelőtt, amikor annyi kellett ahhoz, hogy kettő túlélje. Tisztelni kell a földünk természeti adottságait és azokhoz úgy hozzányúlni, hogy ne okozzunk vele nagyobb kárt, mint amennyi természetes úton regenerálódik és amennyi haszon abból keletkezik. (Nem környezetvédelem tehát az autópálya körgyűrű elleni tiltakozás, mert ha nem épül meg, akkor a város forgalma miatt több üzemanyagot pazarolunk el és füstölünk ki, mint nélküle.) A rendezett és szép zöld környezet igénye viszont mindenképp értéknek számít, mint a természethez közeli életmód. Az ember testrészeit nem véletlenül vannak, és nem véletlenül alakultak ki az evolúció folyamán. A vakbél és mandula eltávolítása sajnos rutinműtét, holott ezek eltávolításával megcsonkítani csak akkor szabadna az embert, ha az az életmentéshez szükséges. Tisztelnünk kell az emberi testet minden testrészével együtt. Nem attól csinos valaki, hogy csontsovány modellalkatúra fogy le, vagy idétlen méretű izmokat gyúr ki, hanem attól, hogy természetesen olyan, amilyennek született. A ruhával való eltakarás is csak a civilizáció üzleti fogása. A ruha eredeti célja a természetes élőhelyétől elvándorolt ember védekezése a hideg ellen. Ehelyett ma egyes emberek még olyankor is ruhát viselnek, amikor azt a hőmérséklet nem indokolja. (Például csadorban járnak az utcán vagy a legnagyobb kánikulában is fürdőruhát viselnek a vízparton.) Mindezt a civilizáltság látszatának fenntartásának kedvéért. Szintén nagyon fontos, hogy semmi olyat ne tegyünk, amivel más embertársunknak kárt okozhatunk. Nem lehet mentség a "megélhetési bűnözés" és más hasonló fából vaskarika típusú ürügyek kreálása sem. Szabad tehát mindent, amivel nem ártunk a másiknak, de semmit sem, amivel embertársunknak vagy környezetünknek bármiféle kárt is okozunk. Mivel azonban társadalomban élünk, létkérdés elérni, hogy a másik embert, és annak természetes, másnak és a természetnek nem ártó szokásait tiszteletben tartsuk. Elítélendő tehát a kapzsiság, a másik ember vagy annak javai ellen irányuló bűnös cselekedet, a természetellenes életmód, a hatalom és azzal való visszaélés, illetve a mások feletti uralom is. Amíg azonban ezek nem lesznek az emberek számára evidensek, addig szükségesek lennének a megfelelő törvények (nem olyanok, mint a mostaniak), a túlélésünkhöz pedig a nagyon szigorú szankciók, amelyekkel persze a becsületes embernek nem kell számolnia.
Ha egy nagyjából egyetért a fent leírtakkal, gondolkozzon el rajta egy kicsit. Ne fogadjon el mindent elsőre a világban, sokminden nem az, ami annak látszik. Sokan a vallást csak eszközként használják saját céljaik elérésére. Számos szekta gyűjt híveket sumák, alattomos módszerekkel, kihasználva az emberek vágyait, félelmeit, vagy adott esetben elesettségét. Sokan visszaélnek a kamaszkor változó identitásával, elszakadni, máshova tartozni vágyásával. Mi elítéljük mindezt. Elítéljük az emberek magánvagyonának egyházak kezére jutattásának minden közvetlen vagy közvetett módját. Mi csak arra kérünk mindenkit, hogy gondolkodjon el. Meditáljon. Nézze reálisan a dolgokat, de merjen feltételezésekbe bocsátkozni.
Igen. Majd szeretnénk ezen nézetekre egy vallást, egyházat is alapítani. De csak önként, saját meggyőződésből. Persze az lenne a legjobb, ha ezen formaságokra nem lenne szükség, mert az emberek természetesnek vennék azokat a dolgokat, amiket ma még bürökratikus szabályok és törvények írnak elő. (Meg azokat is, amiket sajnos nem, pedig még kellene.) Amíg a társadalmunk ilyen, alkalmazkodnunk kell.